Acum câteva zile, redactorul șef al cotidianului de limbă maghiară „Háromszék” anunța că situația economică dificilă îi obligă la măsuri pe care nu și le-ar fi imaginat, după 35 de ani de apariție zilnică. Farcádi Botond a scris, cu tristețe, că trei chioșcuri de ziare din Sfântu Gheorghe vor fi închise din aprilie, distribuția ziarelor va fi redusă, iar contractele mai multor angajați vor fi reziliate.
De ce? Costuri mari. Prețul hârtiei a crescut, costurile de tipărire și distribuție au crescut, în timp ce vânzările ziarului tipărit au scăzut.
Dacă nu se iau aceste măsuri – de reduceri – viitorul ziarului tipărit devine destul de sumbru.
Ce înseamnă „Háromszék” azi?
Înseamnă mai multe lucruri. Pentru că nu este „doar un ziar”. Este un brand al județului Covasna.
Înseamnă singura sursă de informare pentru oamenii în vârstă maghiari din satele județului. Șase mii de abonați care zi de zi se pun la curent cu ce se mai întâmplă în județ, la București, în Ungaria, în lume. Așteaptă cu nerăbdare ziarul, parte a rutinei lor de zi cu zi.
Háromszék este și o instituție de conservare a indentității, tradițiilor și culturii secuiești.
Dar este și o tribună de la care se aud vocile care contează pentru comunitatea maghiară.
Este un moment trist. S-a ajuns aici și pentru că nu au vrut, cei din echipa Háromszék, să „bată palma” cu politicul. Independența are prețul ei.
Mulți le reproșează că sunt „îmbătrâniți”, că nu au știut să se „reinventeze”. Că nu sunt și ei în trendul zilei și al cititorilor din online.
Poate că nu au știut sau poate că nici nu au vrut. Au preferat să rămână niște domni și niște doamne într-o societate în care prea puțini mai vorbesc frumos, îl mai respectă pe celălalt, mai citesc o carte sau ascultă un concert de muzică clasică.
Am fost ieri la ei în redacție.
E chiar în centrul orașului Sfântu Gheorghe. De pe geam se vede casa de cultură. Vorbeam depre situația lor gravă și vedeam pe geam o ruină…
Birourile lor par că fac parte dintr-o casă boierească. Vezi acolo ghivece cu mușcate și un trandafir japonez uriaș, a cărui umbră se conturează pe un teanc de ziare. Pe pereți au tablouri și din loc în loc sunt rafturi cu cărți.
O atmosferă blândă și civilizată, un pic tristă. A fost ca și cum am mers în vizită la un nobil scăpătat. Valoros, dar pe care puțini îl mai apreciază azi.
Am vorbit mult cu Farcádi Botond… Despre vremurile „de aur”, despre cum a fost, ce este și ce va fi…
Nu putem să privim indiferenți, de pe margine. Prin urmare, facem un apel la cititorii noștri maghiari să se aboneze la Háromszék sau la cei care citesc online să facă o mică donație, au detaliile pe site. Pentru că acest ziar trebuie să continue să apară și în formă tipărită. Am fi și mai săraci fără el.
Vă mulțumim!
P.S. Am tradus textul în limba maghiară folosind Chatgpt. Poate că nu este 100% corect, dar mi s-a părut important…
Susțineți ziarul online AICI.
„Háromszék” szerkesztősége. Meglátogattam néhány urat és hölgyet
Néhány nappal ezelőtt a Háromszék magyar nyelvű napilap főszerkesztője arról írt, hogy a nehéz gazdasági helyzet olyan döntések elé állítja őket, amelyeket 35 évnyi folyamatos megjelenés után sem tudtak volna elképzelni. Farcádi Botond szomorúan, szinte fájdalommal jegyezte meg: áprilistól három újságosbódé bezár Sepsiszentgyörgyön, csökken a terjesztés, és több munkatárs szerződését is kénytelenek felbontani.
Miért?
Mert a költségek egyre nyomasztóbbak. A papír ára megemelkedett, a nyomtatás és a terjesztés költségei nőttek, miközben a nyomtatott sajtó iránti kereslet fájdalmasan visszaesett.
Ha ezek a megszorító lépések elmaradnának, a nyomtatott újság jövője komor és bizonytalan lenne.
Mit jelent ma a Háromszék?
Sokkal többet, mint egy újság. Egy darabot jelent ebből a megyéből. Egy nevet, amelyhez történetek, emlékek és emberek kötődnek.
Ez az egyetlen információforrás a megye falvaiban élő idős magyarok számára. Hatezer előfizető, akik nap mint nap ebből tudják meg, mi történik a megyében, Bukarestben, Magyarországon vagy a nagyvilágban. Várják az újságot – nemcsak információért, hanem megszokásból, kötődésből, egy darabka biztonságért.
A Háromszék a székely identitás, hagyomány és kultúra egyik őrzője is.
És egy hely, ahonnan megszólalhatnak azok a hangok, amelyek igazán számítanak a magyar közösség számára.
Ez egy szomorú pillanat. És azért is jutottak idáig, mert nem akartak alkut kötni a politikával. A függetlenségnek ára van – és ők ezt az árat vállalták.
Sokan szemükre vetik, hogy „megöregedtek”, hogy nem tudtak megújulni, hogy nem követték az online világ gyors és zajos ritmusát.
Lehet, hogy nem tudták. Vagy talán nem is akarták. Inkább megmaradtak uraknak és hölgyeknek egy olyan világban, ahol egyre ritkább a szép szó, a tisztelet, az egymásra figyelés – ahol egyre kevesebben olvasnak könyvet vagy hallgatnak komolyzenét.
Tegnap jártam náluk a szerkesztőségben, Sepsiszentgyörgy szívében. Az ablakból a művelődési ház látszik. A nehéz helyzetükről beszélgettünk, és közben a tekintetem egy romra esett odakint…
Az irodáik mintha egy régi nemesi ház részei lennének. Muskátlik a cserépben, egy hatalmas hibiszkusz árnyéka vetül egy újságkupacra. A falakon festmények, itt-ott könyvespolcok.
Csendes, finom, méltóságteljes – és mégis egy kicsit szomorú hangulat. Olyan volt, mintha egy elszegényedett nemeshez mentem volna látogatóba. Egy olyan emberhez, aki értékes – de akinek értékét ma már egyre kevesebben veszik észre.
Hosszasan beszélgettem Farcádi Botonddal… a „régi időkről”, arról, milyen volt, milyen most, és milyen lehet még.
Nem maradhatunk közömbösek, nem nézhetjük ezt a partvonalról.
Ezért arra kérjük magyar olvasóinkat: fizessenek elő a Háromszékre, vagy – akik online olvassák – támogassák egy kisebb adománnyal (a részletek a honlapon találhatók).
Mert ennek az újságnak tovább kell élnie. Nyomtatva is.
Nélküle mindannyian szegényebbek lennénk.
Köszönjük!
P.S. A szöveget a chatgpt-vel fordítottam magyarra. Lehet, hogy nem 100%-ig helyes, de fontosnak és helyesnek tartottam.
Támogasd az online újságot ITT.